A tegnapi napon személyeskedéstől sem mentes kritikát kaptunk vagy leginkább kaptam a honlapon a napokban megfogalmazott tartalommal kapcsolatban. Egyrészt jó hír, hogy mások is olvassák amit írok és nem csak magamnak körmölök sokszor, másrészt elgondolkodtató ahogyan és leginkább amit ír. Sanyi bá írását ITT lehet megnézni egyébiránt, az én első és egyben utolsó reagálásomat a témában pedig a tovább mögött:

Végigolvastam többször is, mind a saját cikkeimet (ezt javaslom másoknak is), mind a kritikát megfogalmazó levelet és nem igazán értem, hogy hogyan lehetett ennyire félreérteni. Az egész írás erről a siralmas magyar rögbihelyzetről szól, amikor már az abszurd sem jó szó, olyan dolgok történnek napról-napra. A szóban forgó MK esetében is magát a tényt próbáltam világba kiáltani, hogy hogyan degradálódott le ennyire egy hajdan még értékes versengés, miért nem kell a csapatoknak ez, miért nem utaznak el, ha éppen amúgy történetesen nem is neveztek (KARC), vagy miért utaznak haza a versengés közben (Exiles). Azoknak viszont kalapemelés jár, akik elutaztak Esztergomba 865. alkalommal is, ott voltak és végignyomták. A Kupát a Batta nyerte, gratula nekik. Egyébként amúgy húzhatnék párhuzamot, ha nagyon akarnék, és mutogathatnék csapatokra, hogy miért-miért, minek utána Szentesre a nyári évfordulós tornájukra már évek óta a szívélyes invitálás ellenére a KARC-on kívül nem nagyon megy le senki, még a szomszédvár Szegedről sem, pedig a hangulat sokkal jobb, mint egyik-másik nagy rendezésen, és a babgulyás is határozottan finomabb.

Utánpótlás kérdésben természetesen lehet mutogatni ránk, és alá is írom, hogy abban bizony nagy sarunk volt, hogy nem utaztunk el az up tornára, ennek több és mélyebben gyökerező oka van, de az azért szerintem valahol nem korrekt, hogy egy olyan csapatot ekéznek, aki a Fehérvár és az Esztergom mellett talán az egyetlen, ha néha még csak 10-12 fővel is, de végignyomja az up bajnokságokat évek óta, és igyekszik ott lenni, ami hol jobban, hol rosszabbul sikerül. De például Kukac bácsi egykori kadettjeiből idén ősszel összesen már 5 srác lesz hadra fogható a felnőtt csapatban, hjaj belegondolni is szívmelengető mi lenne, ha 40 kadettel gazdálkodna évente, de ezen már dolgozunk és amúgy is egy másik történet.

Visszatérve tehát az utánpótlásra nem tudom, hogy valaki foglalkozott-e azzal, hogy miért értékelődik le ennyire a válogatottság már a fiatalok körében is? Miért fordulhat elő, hogy tűzzel-vassal sem lehet néhány nagyon tehetséges játékost odaűzni a válogatott közelébe? Ez egy saját farkába harapó kígyó, csökken a merítési lehetőség, nincs nagyon versengés, különösebb edzés- és meccsteljesítmény nélkül is be lehet már kerülni. Ez pedig odáig vezet, hogy az U20 válogatott edzés arról szól, hogy el kell vonulni és passzolni tanítani a lelkes, de épp még alig fél éve rögbiző, vagy egy-két meccsel a háta mögött érkező srácokkal, érthető, hogy egyeseknek ezt látva könnyen elillan a hite és lelkesedése, akik úgy gondolták, hogy na majd idén újra felnövünk a négy évvel ezelőtti aranygenerációhoz. De mielőtt még ezt is félreértelmezik, leszögezem, respect, hogy legalább akik elmennek, ott vannak, mert ha ők sem mennének akkor aztán tényleg nagy lenne a baj, de ettől még a kígyó a saját farkába harap, az okok, meg továbbra sem nagyon kerülnek feltárásra.

Végezetül pedig szeretném fellebbenteni magamról a fátylat és ezúton szétkürtölni a nyilvánvalót, hogy az elmúlt közel 10 év valamennyi honlapon megjelent cikkét én jegyeztem adminisztrátorként, attól a néhány kivételtől eltekintve, ahol a forrásmegjelölés mellett egy az egyben került fel valami. Minden egyes betűt vállalok és vállalni fogok a jövőben is, de most már megyek és belenézek a tükörbe, amit naponta többször gyakorlok és sajnálom, ha azt mások felé fordítom az nekik nem tetszik, de ettől még tény, hogy a magyar rögbi nagyon rossz spirálba került. Vegyük már észre, hogy másra nem számíthatunk, annak a néhány tenni akarónak kell a saját hajánál fogva kiemelni, ala Münchausen báró, mert bár már sok vizet nyelt, de még talán nem késő megmenteni.

Túri Pál = administrator